Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Demográfia III.

2010.04.27

Korfa: A korfa (másnéven korpiramis) 2 egymással szemben állított szalagdiagram. Az egyik a férfiak, a másik a nőkre vonatkozó adatokat szemlélteti. A függőleges tengelyen – alulról felfelé haladva – ábrázoljuk a korvéveket, a vízszintes tengelyen pedig, a népesség számát (arányát) tüntetjük fel. Főbb típusai: növekvő, csökkenő és stabil népességre jellemző korfa.

 

Növekvő népességre jellemző korfa: (piramis alakú): Fiatal korcsoport magas, az időseket alacsony arány jellemzi. A legszegényebb, mezőgazdasági jellegű országokban jellemző, ahol magas a születési és a halálozási arány, és alacsony élettartam várható. Fejlődő országokra jellemző. Demográfiai robban is jellemző rá. Egyre több gyereket kell iskoláztatni, a fiataloknak munkahelyet teremteni és a környezeti hatásokat megoldani.

 

Dominikai Köztársaság korfájának elemzése: A gyerekek magas aránya számos problémát okozhat. Pl.: gazdasági nehézségeket, egyéb tényezők mellett a nem munkaképes korú, eltartott fiatalok óriási számára vezethető vissza.

 

A demográfiai átmenet elmélete:

A demográfiai átmenetnek négy szakasza különböztethető meg.

 

A demográfiai átmenet szakaszai

Az első szakaszt a hosszú ideig magas és változatlan halandóság és termékenység jellemzi. Ez az agrártársadalmakat jellemzi, ahol a magas termékenység okait a gazdasági szerkezetben, a házasság és a család intézménye, a nevelési rendszer és a vallásos világnézet sajátosságaiban találhatjuk. Az asszonyok előtt álló lehetőség a korai férjhez menés és a gyakori terhesség, hisz ez részint a létfenntartás módját (sok gyerek = sok munkaerő és biztos öregkori eltartás), valamint az asszonyi élet beteljesedését jelenti.

 

A második szakaszban a halandóság jelentősen csökken, de a termékenység változatlan szintű. Ennek következtében a népszaporodás felgyorsul, olyan mértékben, hogy egy ponton bekövetkezhet a népességrobbanás. Ez történt a 19. században a mai fejlett régiókban (Észak- és Nyugat-Európa, illetve Európa egésze, Észak-Amerika területén), s ezt gyakran nevezik az első demográfiai forradalomnak. A halandóság csökkenésének oka alapvetően az urbanizáció és a közegészségügy fejlődése.

 

A harmadik szakaszban folytatódik a halandósági szint csökkenése, és megkezdődik a termékenységi szint süllyedése is, aminek következtében a népesség számának növekedése egyre jobban lassul. A technológiai forradalom olyan változásokat hozott a gazdasági életben, az érdekviszonyokban, a településszerkezetben, a gondolkodásmódban, amelyek fokozatosan elavulttá teszik az agrártársadalom eszményeit. Új standardok alakulnak ki, amelyek hatására az emberek (családok) kevesebb gyermeket vállalnak, de azoknak jobb iskoláztatást, jobb életfeltételeket, gyorsabb társadalmi emelkedést igyekeznek biztosítani. (Vagyis “a mennyiség helyett a minőség kerül előtérbe”.) Ennek következménye, hogy a 19. század utolsó évtizedeiben az iparilag fejlett országokban a születési arányszám csökkeni kezd.

Az utolsó, negyedik szakasz jellemzője, hogy a halandóság és a termékenység is alacsony szinten állandósul, úgyhogy helyreáll a népszaporodás kezdeti (1. szakasz) szintje.

 

 

Korfa: A korfa (másnéven korpiramis) 2 egymással szemben állított szalagdiagram. Az egyik a férfiak, a másik a nőkre vonatkozó adatokat szemlélteti. A függőleges tengelyen – alulról felfelé haladva – ábrázoljuk a korvéveket, a vízszintes tengelyen pedig, a népesség számát (arányát) tüntetjük fel. Főbb típusai: növekvő, csökkenő és stabil népességre jellemző korfa.

 


Növekvő népességre jellemző korfa: (piramis alakú): Fiatal korcsoport magas, az időseket alacsony arány jellemzi. A legszegényebb, mezőgazdasági jellegű országokban jellemző, ahol magas a születési és a halálozási arány, és alacsony élettartam várható. Fejlődő országokra jellemző. Demográfiai robban is jellemző rá. Egyre több gyereket kell iskoláztatni, a fiataloknak munkahelyet teremteni és a környezeti hatásokat megoldani.

 

Dominikai Köztársaság korfájának elemzése: A gyerekek magas aránya számos problémát okozhat. Pl.: gazdasági nehézségeket, egyéb tényezők mellett a nem munkaképes korú, eltartott fiatalok óriási számára vezethető vissza.

 

A magyarországi népszámlálások története:

Magyarországon az első – mai értelemben vett – teljes körű népesség-összeírást Mária Terézia rendelte el. Az 1777-ben hozott intézkedés, vagyis a népszámlálás megszervezése és végrehajtása a királynő 1780-ban bekövetkezett halála miatt fiára, II. Józsefre maradt. Az összeírás 1784 és 1787 között sikeresen lezajlott.

I. Lipót által összehívott 1790. évi országgyűlés újabb népszámlálásra vonatkozó rendeletet hagyott jóvá. Ennek megfelelően 1805-ben, 1820-ban, 1838-ban, 1850-ben és 1857-ben is tartottak népesség-összeírásokat, amelyek azonban csak részösszeírások voltak.

1867-ben alapította meg az első hivatalos statisztikai szolgálatot az akkori kormány a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kötelékében kialakított statisztikai szakosztály létrehozásával. Első vezetője Keleti Károly volt.

1880-ban a második végrehajtott összeírást már az 1871-ben létrehozott önálló Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal szervezte, figyelembe véve a Nemzetközi Statisztikai Kongresszusok elnevezésű szervezet 1872-ben Szentpéterváron megtartott nyolcadik konferenciájának a határozatát, amely szerint az európai országok mindig egy időben, a 0-ra végződő években tartsanak teljes körű nép- és lakásszámlálást.

1900-ban végrehajtott negyedik népszámlálás sikeréhez nagyban hozzájárult a hivatalos statisztikai szolgálatról 1897-ben elfogadott törvény, amely a Központi Statisztikai Hivatalt jelentős önállósággal ruházta fel.

1910-ben végrehajtott népszámlálás is volt.

1920. évi népszámlálás eredményeire nemcsak a népesség és a lakásállomány számának és összetételének az alakulása miatt volt szükség, hanem az I. világháborús veszteségek pontos felmérése miatt is.

1930. évi hagyományos lakás- és népesség-összeírást kiegészítette az önálló iparosokról és kereskedőkről szóló adatgyűjtés.

1941. évi népszámlálás időpontjának kitűzését jelentősen befolyásolták az ún. bécsi döntésekből következő területváltozások, ami miatt az adatfelvételt csak 1941 februárjában lehetett végrehajtani.

 1949-ben a II. világháború után először tartottak Magyarországon népszámlálást. Az egyébként 1950-re tervezett adatfelvétel előrehozását a háborús veszteségek felmérése mellett az is indokolta, hogy a jelentős méreteket öltött népességmozgásról (vándorlásról).

1970. évi népesség- és lakásösszeírás előkészítésekor a szervezők a lajstromos összeíróívekről visszatértek az egyéni személyi kérdőívekhez.

1980-ban végrehajtott népszámlálás fő célja az volt, hogy alapadatokat szolgáltasson a nép. Az adatok gépi feldolgozásra való előkészítése (pl. a szöveges válaszok számokká alakítása, a kódolás) decentralizáltan.

1990. évi népszámlálás programja tükrözte ennek az átmeneti időszaknak a sajátosságait, az ezekkel összefüggő társadalmi igényeket.

2001. február 1. és 21. között került sor, február 1-jei eszmei időponttal. A megváltozott gazdasági és politikai légkör, valamint a technikai fejlődés megkívánta, hogy az előkészítést végző szakemberek több vonatkozásban a korábbiaktól eltérő módszereket alkalmazzanak. Lényeges eltérés volt az előző népszámlálásokhoz képest, hogy az adatfelvétel név nélkül történt. A 2001. évi népszámlálás jelentős újítása az adatok számítógépre vitelének optikai jelfelismerésen alapuló módszere.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

PARAM, PAM PAM 18

(Mester Krisztina, 2013.01.21 09:53)

Amennyiben megnyitom az oldalt a felület fehér, a szöveg világoskék. Szinte olvashatatlan.